Érdekel a rajzolás, de nem tudod
hol kezdd el? Bár ahogy mondják tehetség kérdése, a technikák
elsajátíthatók és gyakorlással fejleszthetők.
Szedd össze a dolgokat amikre szükséged
lesz a rajzoláshoz: papír, ceruza (többféle keménységű), ceruzahegyező,
radír, rajztábla és esetleg egy rajzpad (rajzbak).
A legegyszerűbb amennyiben elsőnek NEM emberi portréval, vagy alakrajzzal kezdünk. A humán anatómia külön ismereteket kíván.
Legyen kezdetnek a kihívás egy csendélet, ami lehetőség szerint
egyszerű formákból van felépítve. Az almát, körtét például könnyen
visszavezethetjük geometriai formákra, mint modell könnyen
hozzáférhetőek (a gyakorlás végén pedig elfogyaszthatók:) ezért
ajánlottak. Rómát sem egy nap alatt építették fel.
Ne félj a fehér papírtól. Az “üres lap fóbia”
létező jelenség, de leküzdhető. Semmit nem rontasz el – állj így hozzá a
kérdéshez. Csak fejlődni tudsz. Ha nagyon félsz az első vonástól
egyszerűen húzz rajta pár vonalat keresztbe-hosszába, és kész.. immáron
nincs a “szép” fehér papíron mit elrontani, kezdhetjük a rajzolást…
Először csináld meg a befoglaló
formákat. Ezalatt azt értem, hogy skicceld fel elnagyoltan és halványan a
külsejét annak amit le akarsz rajzolni. Az első az legyen, hogy “leméred“,
mi hová essen a papír felületén. (Lehetőség szerint így kezdetnek
rendezzük úgy, hogy férjen rá minden.) A halvány keresővonalakból lassan
alakítsuk ki a tényleges körvonalakat kicsit sötétebbel.
- TIPP - ahelyett, hogy
létező egészként tekintenél a tárgyadra, koncentrálj azokra a
vonalakra, alakokra (és persze a tömegére) amiből összeáll.
-TIPP- néha játszd azt,
hogy fejjel lefelé fordítod a rajzodat.. ez segít felmérni, hogy minden
vonal a helyén van e. Mivel az agyad tudatos működése nem tudja a
felfordított képet rögtön kikorrigálni (ha az hibás lenne), abban is
segít, hogy az alkotó elemeket külön lásd, ne az egész munkát.
A részletek legyenek az utolsók között. A nagyobb dolgokból haladjunk a kisebbek felé.
-TIPP- tanulj meg “mérni” a szemed elé emelt ceruzával. Ha nem megy kérdezd a tanárodat. Nem a centik fontosak, hanem az arányok.
Az árnyékolás, tónusozás szintén kerüljön a végére.
Ne maszatold bele a grafitot az ujjaiddal a papírra. Nem így tónusozunk.
Használjuk a radírt mikor szükséges, de ne tegyük vele tönkre a papírt. Szintén próbáljuk elkerülni a ceruzával való “vésést”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése